Ez volt az a mondat (sőt, ez az a mondat), amit az utóbbi fél évben hallok azoktól, akikkel ritkán találkozom. És, mit ne mondjak, igen jól esik.

Az első két hét szigorú diétája után, aminek a végén még egy igen kímélő 3 napos műtét előtti étrend volt (2 nap pépes, 1 nap folyékony), nem is vágytam különösebben nagy zabálásra. Egész jól beálltam a napi hatszori étkezésre, ráadásul már a műtét napján 3 kilóval kevesebbet nyomtam, mint 2 héttel azelőtt. 

Ez adott erőt a továbbiakhoz: volt rajtam kb. 10 kiló plusz. Az elmúlt évek során számtalanszor elkeseredtem azon, hogy kinéztem egy ruhát, leakasztottam, majd a próbafülkében konstatáltam, hogy ez kicsi rám. Arra persze lusta voltam, hogy nekiálljak fogyózni, vagy tornázni.
Nem mondom, hogy nem voltak mélypontjaim, időről időre rám tört az „én ezt nem akarooom, valaki mentsen meeeg!” érzés, de valahogy mindig kimásztam a gödörből. Persze nem egyedül: szerencsés vagyok, mindig akadt valaki a környezetemben, aki pár jó szóval, gyakran egy „nem vagy normális, hogy mondhatsz ilyet, ott vannak a gyerekeid?!” mondattal helyrebillentettek. Mindig akad valakim: a férjem, a húgom és az ő férje, a barátnőm, a nagylányaim, anyukám, akik nélkül sokkal, de sokkal nehezebben menne az egész.
De visszakanyarodva a diétához és fogyáshoz: az első 2 hét nemcsak lelkileg volt nehéz, de újra vissza kellett térnem a számolgatáshoz. Minden ételt méregetni, táblázatból kikeresni, mennyi szénhidrátot tartalmaz, főzésnél matekozni. Nekem két hét elég volt arra, hogy ráálljak. Biztos vannak, akiknek ez több idő, de mint írtam, már volt gyakorlatom benne.
Tippek:
  1. Minden élelmiszer apró betűs szövegét olvasd le!
    Legyen rajta, hogy milyen összetevőkből áll valamint, hogy mennyi az energia, szénhidrát, fehérje és zsírtartalma. Ha cukor, glukóz/fruktóz szirup szerepel rajta, nem cukorbetegnek való.
  2. Kenyérféléken, péksüteményeken ugyanígy:
    ha nincsenek rajta a fenti adatok, nem tudhatjuk mit eszünk. Én nem vagyok jóindulatú ebben az esetben: nem hiszem el azt, hogy „általában” ennyi és annyi a szénhidráttartalma a zsömlének, vagy a kenyérnek. Én tudni akarom, mit veszek, tudni akarom, mennyit ehetek belőle, tudni akarom, milyen a glikémiás indexe.
  3. Főzésnél egyszer mérj le mindent, jegyezd föl.
    Legközelebb már csak elő kell venned a füzetkédet.
    Például, kiszámolod, hogy 50 g rizst ehetsz az ebédhez, ez 50 g száraz rizst jelent. Egyszer megfőzöd külön azt az 50 grammot, leméred főzés után is (nekem majdnem 100 g lett). Legközelebb már együtt főzheted az egész családnak, tudod, hogy 100 g főtt rizs az adagod. Vigyázz! Ugyanez száraztésztával már másképp működik! Különböző márkájú és különböző típusú tészták más-más mennyiségű folyadékot szívnak magukba, figyelj arra, hogy ezeket így jegyzeteld le.
Ha nem vagy cukorbeteg, akkor is érdemes ezeket az irányelveket követni– egyrészt nem vonod ki magad a közös étkezés öröméből, másrészt már ezzel is teszel egy lépést az álomsúlyod felé.