Betegtörténeteket olvasgatok az interneten:

– „Ha betartom a diétát ( ami szinte soha nem szokott előfordulni) akkor a cukrom étkezés után 7-8 mol.Ha nem tartom be, akkor 21mol.”

– „Nem tudok együtt élni a cukorbetegségemmel.. „
– „állandó harcban vagyok a cukrommal, félek tőle,szégyellem mások előtt, eszem össze-vissza és agyalok, h jó-e vagy magas-e, és egy nagy görcs az életem”
– „nem érdekel a cukrom, ha inzulinozom magam, állandóan hipózok- inkább nem adom be” (2 éves baba huszonéves anyukája)

Ezeket a mondatokat felnőtt emberek írják! Nem lázadó kamaszok, nem kisgyerekek, hanem szavazóképes, szaporodásképes, adott esetben felelősségteljes munkakört betöltő felnőtt emberek! Egyszerűen olyan dühös leszek ettől, hogy kiabálni tudnék!
Hol van a nagykorúakat a felnőttektől megkülönböztető önfegyelem, felelősségvállalás, előrelátás? Hát nem értik „ezek”, hogy nemcsak megrövidítik a saját életüket, hanem annak a rövidebb hátralevőnek is elcseszik a jó részét? Megvakulnak, lábatlanok lesznek, dialízisre járnak majd az utolsó éveikben, ahelyett, hogy kirándulni, vagy csak a játszótérre mehetnének az unokáikkal? Tényleg ennyire szűk látókörűek?!
Nekem is nehéz: lemondani az „éltető” édességeimről, a dohányzásról, rávenni magam arra, hogy elinduljak tornázni (ha ott vagyok és csinálom, az már nagyon jó érzés). És nem mondom, hogy nem hisztiztem, hogy nem „gyászoltam” a „régi” életemet. De nem évekig!
És persze, most, hogy írok, kezdek lehiggadni és ilyenek jutnak eszembe: hol van ezen betegek mellől a család? Miért nem nekik panaszkodnak? Miért nem hallgatják meg őket? Miért nem szólnak rájuk, hogy „hé, nem szedtél túl sok krumplit magadnak?”. Miért nem kiabálnak velük, hogy „apa, ne csináld, szeretném, ha ott lennél az unokád érettségijén!”? Miért hagyják belesüppedni az önsajnálatba őket? 
Puffogok
Cimke:     

3 thoughts on “Puffogok

  • 2012. április 13. at 15:34
    Permalink

    Az még csak hagyján, hogy magam nem törődtem eleinte a diabeteszemmel, de ennek legfőbb oka – mármint, hogy félvállról vettem – az az, hogy a háziorvosomat sem érdekelte különösebben. Kiírta havonta a gyógyszeremet, de sosem ellenőrizte a cukromat. Ebből arra következtettem, hogy nekem sem kell ezt túlságosan komolyan venni. Egyedül a kardiológusom aggódott értem. Ő szerette volna, hogy a háziorvoson küldjön a diabetesz gondozóba. Igen ám, de a háziorvos hiúsági kérdést csinált a dologból, mondván, jól néznénk ki, ha mindenkit a gondozóba küldenénk. Csak kézben tudjuk tartani a dolgot.
    Aztán csak nem tudta. Azt mondta diétázzak, de nem mondta el, hogy a diabeteszesnek speciálisan szénhidrát szegény diétát kell tartania. Én meg diétáztam. Úgy, mint amikor bármi miatt diétázni kell: főtt burgonya, rizs… Igazából sosem tudtam, mit is egyek. Ezért aztán ettem, amit szoktam. Aztán a fiaméktól a névnapomra kaptam egy könyvet, a Cukorbetegek nagy diétáskönyvét. Csak ámultam és bámultam. Tulajdonképpen nem kell különösebb szenvedséggel diétázni. Már tudtam, mire, hogyan figyeljek oda. Aztán egy véletlen méretszkedés alkalmával kiderült, fogytam 5 kg-ot. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor megerősödött bennem, jó úton járok. A párom is partner volt és ma is az, a diétában. Ugyanis ő is 2. csop. diabeteszes. Nagyon jól alakult az életem: fogytam 15 hónap alatt 20 kg-ot. A cukrom a diéta és a gyógyszer mellett rendben van. A csábításnak csak nagyon ritkán engedek. Akkor is csak nagyon kis mértékben:) A családom felnéz rám:)
    Két unokám van, a 3. az ősszel fog megszületni. Szükségük van rám… és szeretnék ott lenni az unokáim érettségijén.

  • 2013. június 6. at 23:42
    Permalink

    Nincs könnyű dolga egy kezdő cukorbetegnek, ezt magam is igazolhatom.
    Gerincsérvvel műtöttek, ekkor több laborvizsgálatot készítettek. A sebész vette észre, hogy a cukor erdményem magas. Felhívta a figyelmemet, menjek el a háziorvoshoz, kérjek tanácsot.
    Megtettem, Atz mondta diétázzak, kaptam egy kalória táblázatot, azt mondta, hogy használjam.Teljesen kétségbe estem, nem tudtam semmit. Mennyi szénhidrátot ehetek, vagy a kalóriát figyeljem?
    Még szerencse, hogy van internet, itt kezdtem böngészni, tanulni.
    Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, sokat segít nekem.
    Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?