Én így éreztem, amikor kiderült. Először 6 éve, a terhességi diabéteszemnél, majd tavaly októberben, amikor kiderült, hogy cukros vagyok. Hihetetlenül édesszájú vagyok, ha egy jófajta csoki a kezembe került, nem tudtam ellenállni neki. Ráadásul a tésztát is imádom- grízes tészta, diós tészta, hmm. Amikor kiderült a terhességi diabéteszem, teljesen magam alatt voltam: mi lesz most velem, milyen kínzás, hogy nem ehetek azt, ami jólesik és sorolhatnám. Próbáltam azzal vigasztalni magam, hogy mindezt nem magamért, hanem a kisbabámért teszem és különben is, ha megszülök, elmúlik. Mert a terhességi cukorbajnál az a jó, hogy elmúlik- az esetek 80%-ában. De legyünk optimisták, mi nem esünk abba a 20 %-ba:)

Mindez persze nem ment egyik napról a másikra, hetek teltek el, mire úgy-ahogy megbékéltem a helyzettel.  

Tavaly októberben egy műtéti kivizsgálás kapcsán mértek magasabb vércukor értéket. Megismételtettem, mert nem és nem akartam elhinni, hogy én cukorbeteg lettem. Az eredmény ugyanaz lett. Teljes elkeseredés: ez már nem pár hónapra szól, ez örökre így marad! Nem ehetek csokit már sosem! Mi lesz a grízes tésztámmal? És a belga csokitorta? (Mondtam már, hogy nagyon végletes ember vagyok?)Nem tudom, meddig sajnáltam volna magam és mikor kezdtem volna hozzá a szigorú diétához, ha nincs a műtét. Merthogy az altatóorvos kikötése az volt, hogy 2 hét múlva 7 alattinak kell lennie az éhgyomri cukromnak, különben nem operálnak meg. Így- sírva, zokogva- nekiálltam. Szerencsés voltam abból a szempontból, hogy volt már tapasztalatom, mit ehetek és mit nem, hogyan tudok jó és alacsony Ch-jú kajákat elkészíteniDe a lelki része, na az nagyon nehéz volt! Lemondani azt esti nasiról, kötelezően tornázni, leszokni a dohányzásról– és mindezt egyszerre? Lehetetlen, én ezt nem akarom!Aztán, pár nappal később, amikor lenyugodtam, végiggondoltam a dolgot. Milyen rövid távú és milyen hosszú távú terveim vannak? Hogyan tudnám ezt az egészet úgy csinálni, hogy a legkevésbé fájjon?
Rövid távon ezeket kívántam megvalósítani:

  • 2 hét múlva 7 alattinak kell lennie az éhgyomri cukromnak. Tehát, az első teendőm, hogy elkezdem a diétát, nagyon szigorúan betartok minden előírást, méregetem a cukromat.
  • Műtét után majd foglalkozom a többivel.

Hosszú távon pedig ezeket:

  • Szeretnék 20 év múlva is egészséges, jó karban lévő anya, feleség lenni.
  • Szeretném látni felnőni a gyerekeimet.
  • Szeretnék szaladgálni velük, kirándulni, úszni, játszani.
  • Szeretnék 80 évesen, most már minden mindegy alapon, visszaszokni a dohányzásra:)

A rövid távú terveim megvalósultak, a műtét megvolt, ráadásul az első 2 hétben fogytam is: 3 kilót. A hosszú távú terveim azóta csak szaporodtak, remélem, jut majd időm mindenre:)Legközelebb elmesélem, hogy még mi történt a betegségem első 3 hónapjában. 
Kíváncsi vagyok, hogy Benned milyen érzések, gondolatok kavarogtak, amikor megtudtad, cukorbeteg vagy: írd le a megjegyzés rovatban!

Segítség, cukorbeteg lettem!
Cimke:         

3 thoughts on “Segítség, cukorbeteg lettem!

  • 2011. november 10. at 13:49
    Permalink

    >Szia!
    Nálam endokrin szakrendelésen derült ki hogy cukorbeteg vagyok, ami PCOS-val párosul vagy annak a mellékhatása? Végül is nem is tudom pontosan… Évek óta tudtam hogy van valami bajom, de elhanyagoltam magam. Most viszont már lassan babát szeretnék amihez rendbe kell raknom a szervezetem, hogy egyáltalán teherbe tudjak esni. Muszáj lefogynom!!!
    Nem lett túl magas a cukrom, de azért gyógyszert írt ki a doki és szigorú CH szegény diétát, napi 5x étkezés, fokozott testmozgás stb.
    A lényeg, amit végül is írni akartam, hogy nagyon sokat segít a blogod 🙂 🙂 🙂 Főleg hogy mit egyek reggelire, uzsira stb. Ez a számolgatás nem igazán megy nekem 🙁 🙁 🙁 Köszi szépen a segítséget… és csak így tovább!

  • 2012. március 30. at 17:38
    Permalink

    Terhességi cukrom volt és ráadásul egy nagy súlyfeleslegem van. A terheléses vércukor csökkent glükóztoleranciát mutat. Diétázni kell és mozogni. Vagyis életmódot változtatni és így élni. Elég nehezen viselem. Az első hónapban mikor kiderült 3x annyit ettem. Most keresem a kapaszkodókat. Jó lenne lefogyni és egészségesen élni. Csak nem tudom hogy csináljam. Egyenlőre minden nap csak kínlódás.
    Nem nagyon boldogulok az internettel sem de igyekszem. Remélem az az oldal segítségemre lesz.
    🙂

  • 2012. május 5. at 16:46
    Permalink

    Endokrin rendelésn derült ki, hogy 2-es tipusú cukorbeteg vagyok. 7 évvel ezelött műtöttek pajzsmirigyre és azóta folyamatos kezelés alatt állok, ami gyakorlatilag az állandó gyógyszeradag emelését jelentette.2 éve tartósan rossz a TSh-m , de gyógyszert emelt az orvosom.Nem készítettek alaposabb labort, nem néztek cukrot sem.A gyógyszertől már nagyon fulladtam, nem bírtam semmilyen terhelést,ezért kerestem egy endokrinológust. Nagy traumaként éltem meg azt, hogy cukorbeteg lettem.senki nem mondta a 7 év alatt , hogy ez a két betegség kéz a kézben jár.Most számolom a kalóriát és a szénhidrátot figyelembe véve, hogy alacsony Glükémiás indexű legyen.A diéta megkezdésétől számított két hét múlva már nem fulladtam, elmúltak az izületi fájdalmak és terhelhetőbbé válta. A 3. héten már csodálkoztak az ismerőseim, hogy mennyit fogytam és nem akarták elhinni, hogy 3 hét elég volt hozzá.Mindent mérni és számolni nem a kedvelt időtöltésem, de megéri hisz nagyon jó eredményeket értem el ez alatt a 6 hét alatt.Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra:)Együtt könnyebb 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..