Én így éreztem, amikor kiderült. Először 6 éve, a terhességi diabéteszemnél, majd tavaly októberben, amikor kiderült, hogy cukros vagyok. Hihetetlenül édesszájú vagyok, ha egy jófajta csoki a kezembe került, nem tudtam ellenállni neki. Ráadásul a tésztát is imádom- grízes tészta, diós tészta, hmm. Amikor kiderült a terhességi diabéteszem, teljesen magam alatt voltam: mi lesz most velem, milyen kínzás, hogy nem ehetek azt, ami jólesik és sorolhatnám. Próbáltam azzal vigasztalni magam, hogy mindezt nem magamért, hanem a kisbabámért teszem és különben is, ha megszülök, elmúlik. Mert a terhességi cukorbajnál az a jó, hogy elmúlik- az esetek 80%-ában. De legyünk optimisták, mi nem esünk abba a 20 %-ba:)

Mindez persze nem ment egyik napról a másikra, hetek teltek el, mire úgy-ahogy megbékéltem a helyzettel.  

Tavaly októberben egy műtéti kivizsgálás kapcsán mértek magasabb vércukor értéket. Megismételtettem, mert nem és nem akartam elhinni, hogy én cukorbeteg lettem. Az eredmény ugyanaz lett. Teljes elkeseredés: ez már nem pár hónapra szól, ez örökre így marad! Nem ehetek csokit már sosem! Mi lesz a grízes tésztámmal? És a belga csokitorta? (Mondtam már, hogy nagyon végletes ember vagyok?)Nem tudom, meddig sajnáltam volna magam és mikor kezdtem volna hozzá a szigorú diétához, ha nincs a műtét. Merthogy az altatóorvos kikötése az volt, hogy 2 hét múlva 7 alattinak kell lennie az éhgyomri cukromnak, különben nem operálnak meg. Így- sírva, zokogva- nekiálltam. Szerencsés voltam abból a szempontból, hogy volt már tapasztalatom, mit ehetek és mit nem, hogyan tudok jó és alacsony Ch-jú kajákat elkészíteniDe a lelki része, na az nagyon nehéz volt! Lemondani azt esti nasiról, kötelezően tornázni, leszokni a dohányzásról– és mindezt egyszerre? Lehetetlen, én ezt nem akarom!Aztán, pár nappal később, amikor lenyugodtam, végiggondoltam a dolgot. Milyen rövid távú és milyen hosszú távú terveim vannak? Hogyan tudnám ezt az egészet úgy csinálni, hogy a legkevésbé fájjon?
Rövid távon ezeket kívántam megvalósítani:

  • 2 hét múlva 7 alattinak kell lennie az éhgyomri cukromnak. Tehát, az első teendőm, hogy elkezdem a diétát, nagyon szigorúan betartok minden előírást, méregetem a cukromat.
  • Műtét után majd foglalkozom a többivel.

Hosszú távon pedig ezeket:

  • Szeretnék 20 év múlva is egészséges, jó karban lévő anya, feleség lenni.
  • Szeretném látni felnőni a gyerekeimet.
  • Szeretnék szaladgálni velük, kirándulni, úszni, játszani.
  • Szeretnék 80 évesen, most már minden mindegy alapon, visszaszokni a dohányzásra:)

A rövid távú terveim megvalósultak, a műtét megvolt, ráadásul az első 2 hétben fogytam is: 3 kilót. A hosszú távú terveim azóta csak szaporodtak, remélem, jut majd időm mindenre:)Legközelebb elmesélem, hogy még mi történt a betegségem első 3 hónapjában. 
Kíváncsi vagyok, hogy Benned milyen érzések, gondolatok kavarogtak, amikor megtudtad, cukorbeteg vagy: írd le a megjegyzés rovatban!