PiaconTudatos táplálkozás, tudatos vásárlás: milyen divatos szavak ezek mostanság, ugye?
100 éve, amikor nem volt számolatlanul ételszínezékkel, állagmódosítóval, tartósítószerrel telepumpálva a boltban kapható élelmiszerek zöme, a „tudatlan” ember sem evett rosszabbat, silányabb minőségűt. A szegényebb is legfeljebb kevesebbet, kevesebbszer.

Ma viszont, hála a tömeggyártásnak nem árt odafigyelni arra, mit is eszünk. És, sajnos, szinte minden esetben az olcsóbb élelmiszerek tele vannak fura nevű és kódszámú ismeretlen adalékokkal.
100 éve még a szappant is otthon főzték, a gombócot sem a mirelit pultból kapták elő, a csirke nem ketrecben nevelkedett és nem hallisztet kapott enni. 100 éve az emberek gyalog jártak a munkába, ahol általában fizikai munkát végeztek. Amikor hazaértek a munkából, a háztartási teendőiket végezték, esetleg sétálni mentek, vagy a kertben dolgoztak.
Ma sokkal több lehetne a szabadidőnk, mi mégsem vagyunk képesek ezt kihasználni, a magunk javára fordítani. Reggel elautózunk, vagy elbékávézunk a munkahelyünkre, ahol általában nem fizikai munkát végzünk, majd hazamegyünk és leülünk a tévé/számítógép elé. Vacsiidőben kivesszük a fagyasztott készételt, megmikrózzuk és az esti film alatt belapátoljuk.
Pedig mennyivel finomabb egy zöldborsófőzelék, amit friss borsóból és petrezselyemből készítünk. És milyen jó látni, amikor a gyerekeink élvezettel bontogatják a zöld hüvelyeket, versenyezve azon, hogy kiében lesz több borsószem! És, bár jut bőven a földre is, meg a pucolóbrigád szájába is, sokkal jobb úgy leülni vacsorázni, hogy tudjuk, mit eszünk és tudjuk, hogyan készült. Arról nem beszélve, hogy max. 20 perc (pucolási-, akarom mondani játékidőt nem beleszámítva) az elkészítése.
Ezt a bejegyzést kb. 3 hete írtam meg, az előzővel együtt. Csücsült a többivel együtt a sorára várva egy mappában. Erre mit kapok egy hete Tinától hírlevéleben? Hát az Az „időmilliomos” anyuka titkai című összeállítást! És szinte szóról szóra úgy kezdődik, ahogy én kezdtem odafönn:
Soha ennyi kényelme és ideje az embernek a történelem során nem volt, mint nekünk itt és most. „Itt”, a civilizált világban és „most”, a XXI. században. Sőt, valójában (eredetileg) ennek volt és van alárendelve minden új találmány, újítás, fejlesztés, forradalom, társadalmi változás az idők kezdete óta, a kőbaltától kezdve az IPhone-ig: annak, hogy egyre nagyobb kényelemben és boldogságban éljünk, ami egyben sok szabadidőt is jelent. Létezik, hogy ez ennyire nem működik akkor mégsem…? „

Ha szeretnéd továbbolvasni, itt kell jelentkezned—->katt.

Jó olvasni más tollából hasonló gondolatokat, egyfajta önigazolás ez, hogy lám, nem csak én gondolkodom így.
Ha tudatosan vásárolunk, lehet, hogy nem spórolunk időt magunknak, de pénzt biztosan. Arról nem beszélve, hogy minőségi időt tehetünk a magunkévá. Hiszem, hogy a főzés nemcsak a testnek, a léleknek is jót tesz (még akkor is, amikor időnként a „mit is főzzek?” bosszantó gondolata jár a fejünkben).
Az egyik előző posztban leírtam, hogyan tervezem meg előre az étrendünket és említettem azt is, hogyan vásárolok.
Igen, járok hipermarketbe és rendszeresen ott vásárolok, akciós termékeket is. Húst, felvágottat, sajtot, egyéb tejtermékeket, tisztítószereket, fűszereket, stb. Ha megvan a havi étrend és tudom abból mennyit tudok elkészíteni a fagyasztóban lévő hozzávalókból, akkor csak a „még ez kell” listát kell fölmarkolnom a bevásárlólista mellé és szerencsés esetben épp kapok olcsóbban valamit belőle.
Apropó, a bevásárlólista a tudatos vásárlás egyik alapköve! Egy nagyszerű teszt lehetne, ha valakinek lenne rá ideje: apa és anya bemennek a nagybótba, egyiknél lista és céltudatosan azt veszi, ami rajta van, a másiknak csak a fejében van a lista és úgy vásárol. Le merem fogadni, hogy legalább 2x annyi idő és pénz az, amit eltölt/elkölt az, aki listátlanul vásárol.
Járok ám piacra is és ezt sokkal, de sokkal jobban szeretem. Tavasztól őszig heti 1-2 alkalommal biztos, hogy kiszaladok. És az esetek 90%-ában az ad hoc ebédjeinkhez, vacsoráinkhoz ott kapok ihletet. Nem tudok betelni a gyönyörű zöldségek és gyümölcsök tömegével, mindig új ételek kipróbálására inspirál egy piaci vásárlás. És ez már szinte teljesen „tudatos vásárlás”, hiszen odafigyelek arra, mit veszek, ráadásul előnyben részesítem a hazai termelőket, hazai élelmiszereket, tőlük vásárolok. A hentest sem hagyom ki, ha épp nincs otthon a tervezett ételhez való hús, akkor a közeli húsüzletben szerzem be a hozzávalót. És figyelem az ottani akciókat is.