*** Vigyázat, hosszú poszt. ***

Bizonyára tapasztaltátok, hogy az elmúlt bő 2 évben nem igazán voltam aktív. Néha voltak fellángolásaim, de 1-2 receptnél, facebook játéknál többre nem igazán futotta.
Most persze magyarázkodhatnék (az jön most), hogy

  • külföldre költöztünk, előtte legalább 6 hónappal már baromira nem erre koncentráltam
  • külföldön a belem kidolgoztam, sem fizikailag, sem lelkileg, sem sehogyan nem voltam alkalmas arra, hogy foglalkozzam magammal és a weboldallal
  • hazaköltöztünk és még mindig elég kaotikus az életünk.

Mindez indokolhatja azt, hogy miért nem foglalkoztam az oldallal, de arra bizony nem mentség, hogy ebben az időszakban 20, azaz húsz kilót híztam.

Itthon, a költözés előtti időszakban, még úgy-ahogy figyeltem arra, hogy csökkentett ch-s tésztát fogyasszak, általában nem ettem “normál” sütiket. De a fehér kenyeret, csokit simán betoltam (plusz inzulin mellett).
Hiába költöztettem magammal a jóféle Dia Wellness liszteket és tésztákat, sütni nem volt időm, a tésztát szépen felváltotta a “normál” tesó. Plusz a jóféle (fehér lisztes) péksütemények és a jobbnál jobb csokik is csúsztak rendesen (plusz plusz plusz inzulin).
A maximum mozgás az az 1 km séta volt a munkahelyemig reggelente. Este már a férjem jött értem (hiába, az egész napi állómunka után a francnak volt kedve gyalogolni). Volt néhány próbálkozásom a szobabiciklivel és az elliptikus trénerrel, de ez nekem nem működött otthoni körülmények között.
Nem csak fizikai, lelki okai is voltak a nemtörődömségemnek, gyakran éreztem azt, hogy ez így nem jó, nem szabadna ezt csinálnom, de nem éreztem elég erőt magamban a változtatásra. Ez egy ilyen hülye örvény: szomorú/elkeseredett vagy a súlyod miatt, bánatodban eszel egy kicsit, mire még kövérebb leszel. Utólag analizálva magamat, valószínűleg védőburkot építettem magam köré. Zsírból.

Sok alkalommal felvetődött bennem az, hogy átadjam ezt az egész oldalt olyan valakinek, aki valóban hiteles, aki nem bort iszik és vizet prédikál. Hiszen hogyan oszthatnám az észt az egészséges étkezésről, amikor én magam nem követem a saját étrendemet? De valahogy sosem vitt rá a lélek, hogy megváljak az oldaltól. Valószínűleg dolgom van vele még. 🙂

Amikor januárban felálltam a mérlegre, az 93,4 kg-t mutatott. Tudtam én, hogy híztam, éreztem, hogy alig bírok lehajolni a cipőfűzőmhöz és hogy kinőttem a ruháimat, de ez a szám sokkolt. Amúgy is padlón voltam lelkileg, így napokba telt, mire összevakartam magam.
Tudtam azt, hogy ezt így nem csinálhatom tovább, de közben azt is, hogy nem fogom tudni olyan drasztikusan megváltoztatni-visszaváltoztatni az életemet, mint 2010-11-ben. Mindenesetre fontos elhatározások születtek meg bennem.

 

  • Elhatároztam, hogy első körben lecsökkentem a finomlisztből készült ételek és a csoki fogyasztásomat és minden nap eszek egy nagy adag salátát.
  • Elhatároztam, hogy amint lehet, visszaállok arra az étrendre, arra az életre, amit a cukorbetegségem elején kidolgoztam és amivel 3 hónap alatt 12 kg-t fogytam. (Most az a célom, hogy egy év alatt leadom a 20 kilót.)
  • Elhatároztam, hogy az eddigi “rossz cukros” életmódomat magam mögött hagyom, az új receptjeimet feldolgozom és megjelentetem itt.
  • Elhatároztam, hogy csinálok egy csoportot azoknak az étrend vásárlóimnak, akik szeretnének velem tartani és az étrendem “nyomvonalán” napi kapcsolatban lenni velem és a többi sorstárssal.

Hamarosan jelentkezem a részletekkel, remélem velem tartotok! 🙂