Üdvözlet Vendég 

Mutat / Elrejt

Üdvözöljük kedves Vendég! A hozzászólás nálunk elvárás, melyhez kötelező a regisztráció!





Oldalak: [1]
Szerző Téma:Az én történetem
Vendég
Fórumozgató
Hozzászólások: 25
Hozzászólás Az én történetem
2012. June 9. 18:46

Hmm, akkor kezdem én.
Azt olvashattátok a szerkesztői bem.oldalon, hogy 2010.ben derült ki a cukorbetegségem. Október elején, egy rutin vérvételen mértek elég magas éhgyomri vércukorszintet. Az ottani diabetológustól zokogva jöttem ki (még szerencse, hogy kértem a férjemet, hogy jöjjön be velem, így értette, tudta, miért sírok). Az orvos finoman szólva is negatív volt: közölte, hogy felejtsem el, hogy a szakmámat én így folytatni fogom. Az egyéb rémisztgetős mondatai után ez volt a csúcs, itt sírtam el magam. (Aztán ez tényleg be is következett, de addigra már nem éltem meg mindezt tragédiaként.)
Azt hiszem, mázlim volt, hogy egy olyan helyen volt ez a vérvétel, ahonnan rögtön elküldtek az ÁEK-be egy úgynevezett ellenanyag vizsgálatra. Ez a vizsgálat azt mutatja meg, hogy van-e a szervezetemben egy bizonyos ellenanyag, ami pusztítja a béta sejteket(akkor felnőttkorban kialakuló 1-es , azaz LADA típusú cukorbetegség), vagy nincs(akkor 2-es típusú cukorbetegség).
Az elején teljesen büntettem magam. Akkor csak diétáztam, mivel nem lehetett tudni melyik típus van nálam. Mondjuk, teljesen jól is működött a dolog, 2 hét alatt lement az éhgyomrim 7,7-ről 6,7-re, a következő 3 hónapban 5,9 körül volt.
Szóval, ÁEK, normális orvos, vérvétel. 3 hónappal később (dec. közepén) jött az e-mail, hogy LADA-m van. Azonnal kaptam inzulint, de nem kellett még elkezdenem adni magamnak. A doktornő elmondta, hogy egy idő múlva (3-6 hónap), akármit is csinálok, elkezd majd felkúszni a cukrom. Ez szinte napra pontosan bekövetkezett, 2011 júniusában kezdtem el az inzulint adagolni. Mind a hosszú hatású (Lantus), mind a rövid hatású (Apidra) inzulinokat fokozatosan kellett emelni.
Érdekes, hogy a menstruációs ciklusra és a frontokra érzékeny a cukrom is. Eleinte ilyenkor kétségbe estem, ma már tudomásul veszem a dolgot. (Nem emelkedik meg nagyon, 2-3 mmol/l-rel és 2-3 nap múlva visszaáll.)

Lelkileg eleinte nagyon megviselt a dolog. Kifejezetten édesszájú vagyok, aki egyébként is imád enni, jókat főzni. A fenti "büntettem magam" mondat gyakorlatilag azt fedi, hogy amikor majd meghaltam egy kis csokiért, akkor nem ettem semmit. Persze ilyenkor lehetett volna, almát, répát, sajtot, stb.-t fogyasztani, de azt mondtam, hogy nem, és inkább "szenvedeeek!" 😀 Aztán ez elmúlt pár hónap alatt (nagy hála a férjemnek és a húgomnak, akik mellettem álltak), és azt hiszem, sikerült kihoznom magamból egy csomó jó dolgot, amit a cukorbetegségem nélkül sosem tudtam volna meg magamról. 🙂

Oldalak: [1]
Mingle Forum by cartpauj
Verzió: 1.0.33 ; Oldal betöltése: 0.014 másodperc