Az egyik nagyon fontos dolog, amit a cukorbetegségem tanított nekem, az a mérték, a mértéktartás. Azelőtt hajlamos voltam a mértéktelenségre- az evésben mára megtanultam mértéket tartani.

Igen, az első pár hét nehéz, az állandó számolgatás, az apró betűk olvasgatása. De tanúsíthatom, ha belerázódik az ember, már nagyszerűen megy. Az a szerencse, hogy ha „megtanuljuk” magunkat, akkor rájövünk, hogy nagyjából bármit fogyaszthatunk, csak mértékkel. Nekem az egyik legnagyobb szívfájdalmam egy mentolos csoki (nem a 8 utáni) volt. A 20 dekás táblát simán elrágcsáltam egy este alatt. Most kb. 1 hónap alatt fogyott el uilyen mennyiség: 2-3 naponta 2 kockányit ettem. Jó érzés, hogy „megengedhetem magamnak”, és mellette büszke is vagyok magamra, hogy betartottam a szabályokat.
A másik frissen tanult dolog a rendszeresség lett. A rendet, azt szerettem eddig is, de egészen a közelmúltig képtelen voltam igazán kitartóan, rendszeresen csinálni egy olyan dolgot, amiben nem leltem 100%-ig az örömömet.
  • vezettem háztartási naplót, de csak akkor, amikor tényleg nagyon oda kellett figyelni, hová költjük a pénzünket
  • írtam heti/havi étrendet, amikor eluntam, hogy a „mit főzzek holnapra” kérdésemre a család vállvonogatással válaszol
De általában ad hoc jelleggel készültek az ebédek, vacsorák és a pénztárcánk vastagságára is inkább a férjem felügyelt (elég nagyvonalúan, teszem hozzá).
Az új életmód pedig rákényszeríti az embert a rendszerességre. Mert ugye nem csinálhatom meg, hogy „uppsz, dél van, valami kaját össze kéne kapni magamnak ebédre”.
Elkezdtem szépen rendszerezni, valahogy így:
  • hónap vége felé leellenőrzöm a fagyasztót és kilistázom a tartalmát
  • végiggondolom, milyen ételeket lehet készíteni a benne lévő alapanyagokból
  • ezeket felírom egy havi kajatervezőbe, megjelölve, hogy az alapanyag már megvan hozzá
  • kiegészítem a havi tervezőt az évszaknak/ kedvemnek/ pénztárcámnak/ programjainknak megfelelő ételekkel, szabadon hagyva heti max. 2 napot, hogy meglegyen az általam oly nagyon kedvelt spontaneitás is:)
Persze nincs kőbe vésve miden egyes beírt nap/kaja. Gyakran előfordul, hogy beírok egy „csak nagyipari mennyiségben előállítható” kaját 2 napra és a kis sáskahad felfalja. Vagy fordítva: ha megmarad az előző napiból, akkor az adott napon nem főzök, vagy -ha alkalmas rá az étel- bedobozolom és lefagyasztom.
Ja, és, hogy a fagyasztó hogyan „töltődik”, hogy hónap végén mindig van mit kilistázni? Húsfélét pl. rendszeresen akkor veszek, amikor akciós. Nem „emberi fogyasztásra nem alkalmas” típusúak ezek sem, csak 1-2 napon belül lejár a szavatosságuk. Hazacipelés után rögtön lefagyasztom, így semmi bajuk nem lesz.
És ezzel már egy lépést tettem a tudatos vásárlás irányába is. De erről majd legközelebb.